Rózsák háborúja
avagy I. Szulejmán megpróbáltatásai háremében

Írta és rendezte: Dittera-Balogh Andrea
Koreográfia: Fekete Eszter

Ibrahim pasa vagyok, a fényességes Szulejmán szultán, akit Allah éltessen sokáig, sógora, fogadott fivére és hadainak vezetője...

 

 

 

A szeráj a szultán házának belső része, ahol a családjával él. Rengeteg nő van itt, szolgálók, ágyasok, kegyencnők. Helyzetüktől függően csupa munka az életük, naponta alig 2-3 óra szabadidejük van, amit sétálgatással vagy sportolással töltenek.
Dolgoznak, tanulnak, táncolnak és énekelnek, és a külsejükre is sok gondot fordítanak. Ezek a nők cseppet sem érzik magukat rabnak, sőt, a többségük mindent megtett azért, hogy ide bekerüljön.

 

 

Íme, a szeráj vezetője, a szultán anyja, Hafsza Hatún. Ő dönt a lányok sorsáról, kiválasztja a neki tetszőket, és lehetőséget ad nekik, hogy magával a szultánnal találkozhassanak.

Az egyetlen, aki nem fél Hafsza Hatúntól, az Mahidevrán. Ő a trónörökös, Musztafa herceg anyja, és tudja, hogy a szultán kedvenc kegyencnőjeként sokat megengedhet magának...

 

 

- Tiszteletreméltó anyám, kérlek, ülj ide kényelmesen, én pedig hadd ülhessek a lábaidhoz!

- Kedves galambjaim, szívemet boldogság tölti el, valahányszor bejövök palotám gyönyörűséges kertjébe!

 

- Ím, itt ez a leány, Roxelána. Legyen a neve ezentúl Hürrem, a Vidám, mert megnevettetett, és megörvendeztette a szívem.

 

Attól a naptól fogva Szulejmánra mintha varázslat szállt volna...

 

Mindenki azt beszéli, hogy az úrnőd boszorkány, és bájitalt adott a szultánnak, azért bolondul utána és csak őutána!

Nem látott még olyat a világ, hogy egy férfi csak egy asszonnyal törődjék, a többire rá se nézzen!...

- Úrnőm, a medencénél sétálgattam, ott, ahol a rácsos fal van... Leültem ott a kis márványpadra, és a rácson át hallottam egy bizonyos úrnak a hangját, akit a szultán barátjának hisz...

- Van más megoldás is úrnőm, jobb, mint a levél, amely talán a szultán kegyét is visszaszerezhetné számodra.
- Ezt már alig hihetem, de szólj, mit terveltél ki?

Mert hát ez az élet rendje, hogy jövünk, látunk, szeretünk s megyünk. Addig is, víg időket töltsünk, s jó kupákat sorra, tánccal mulassuk el, mi gondnak lenne sora.

 


Mare Temporis Alapítvány
2015-02-26 / Minden jog fenntartva.
info@maretemporis.hu